A mai kor emberének egyik legfőbb jellemzője, hogy látszólag nagyon jól megvan Isten nélkül.

Inkább hisz önmagában, magabiztosan hangoztatva, hogy mindenki a maga sorsának kovácsa, inkább hódol a különféle ezoterikus, okkultista tanoknak, amelyek mind azt hirdetik, hogy ha betartunk különböző előírásokat, követünk bizonyos módszereket, akkor attól kezdve boldogok leszünk, gazdagok, sikeresek, legyőzzük a betegségeket, jó állást találunk, megfelelő társat magunknak, egy csapásra megszűnnek a gondjaink, bajaink, már ezen a Földön megvalósul számunkra a paradicsom.

Korunk embere úgy él, mintha Isten nem is létezne, vagy ha esetleg mégis, akkor valahol az általa teremtett univerzum emberi elmével felfoghatatlan távolságban lévő, elérhetetlen pontján, s abszolút közönnyel viseltetik irántunk, érzéketlen a szenvedéseink, küzdelmeink iránt.