A szorgalmas munka erényéből fakadóan sikeres baromfitenyésztő Samvara négy fiával együtt felépítette a Nagy Sztupát, mely hordozója lett a Buddhák ereklyéinek, és zarándokhellyé vált számtalan lény számára. A Sztupa építése hatalmas érdemekkel járt. Amikor számos életükkel később a fiúk ismét összefogtak, hogy eljuttassák a Dharmát Tibetbe, Padmaszambhava elmondta a Sztupa keletkezésének történetét és megjövendölte, hogyan lesz az a sötét kor pusztításai után újjáépítve, és hogyan fog harmóniát és összhangot teremteni a világban.
Az önzetlen odaadás ezen történetét - melyből kitűnik a világkorszakok keletkezésén és elmúlásán is átívelő hit ereje - a Nagy Padmaszambhava Mester mondta el Triszong Detszennek, Tibet királyának. A történet többek között felmutatja azoknak a jelképeknek a fontosságát, melyek által gyarapodik a tudás, és kiárad minden lény felé a bölcsesség és együttérzés áldása.
Tibet népe - közülük ma sokan Indiában élnek menekültként
- a Vadzsrajána Buddhizmus élő hagyományát gyakorolja. Ebben a furcsán alakuló mai világban, ahol a nyugatias gondolkodásmód sok régi kultúra szokásait alakította át szerte a világon, a tibetiek világlátása és szemlélete lassan egyedülálló lesz. Amint a könyvben található két fordításból is kitűnik majd, a világot egy szellemi erőkkel teli közegnek látják, mely erők irányíthatók jó és rossz irányba egyaránt. Ezek az erők - megfelelő módon alkalmazva
- széppé és kellemessé tudják tenni a létet mindenki számára.
A könyv egyaránt szólt az egyszerű tibeti emberekhez, és a Vadzsrajána tantrikus tanításait követő szigorú iskolák tanulóihoz. Ugyanaz a rendkívüli hit, mely korszakokkal ezelőtt megteremtette ezeket a legendákat, most fenntartja az emberekben a béke és elégedettség érzését, amely szinte ismeretlen a fogyasztói és ipari társadalomban. Jelen könyv reméli, hogy általa a világ nyugati részén élők is bepillantást nyerhetnek a régi idők ösztönös és kifinomult létmódjára épülő erős, de együttérzéssel teli tibeti kultúrába.