A szállóige a legtömörebb definíció szerint olyan velősmondás, amelynek eredete meghatározott vagy meghatározható. A Napjaink szállóigéi pedig azok a magyar nyelvű vagy a magyar nyelvben meggyökeresedett szállóigék, amelyek manapság a különböző korosztályok tagjai között szájról szájra szállanak.
Szállóige-gyűjtemény négy évtizede nem jelent meg Magyarországon, Tóth Béla hajdan hírneves szállóige-kompendiuma pedig közel nyolcvan esztendős. Azóta rengeteg szállóige hullott ki az idő rostáján, igen sok kelt frissen szárnyra, nem egynek értelme, célzata módosult, hatóköre szűkült vagy tágult. A napjainkban szállongó szárnyasszavak törzsrajainak számos fészkét, így például a Bibliát vagy a görög-római klasszikusokat sokkal kevésbé ismeri korunk embere, mint ismerték emberöltőkkel ezelőtt, s a közelmúlt évtizedek társadalmi-történelmi rengéseivel felvert szárnyasszó-fajtákat mind ez ideig nem tárták fel, nem gyűjtötték össze és nem rendszerezték.
Békés István a Napjaink szállóigéi tizennyolc fejezetében könnyen áttekinthető históriai és művelődéstörténeti csoportokba foglalja a magyarul ma kerengő szállóigéket. Megmutatja gyökereiket, rávilágít használatuk módjaira, felsorolja legjelentősebb vonatkozásaikat, különös figyelemmel az ősi és ódon származású szállóigék megújulására a marxista-leninista irodalomban és a munkásosztály küzdelmeiben. Gazdag ismeretanyagával, irányító értékű adataival, elemzéseivel nemcsak a köznyelv színezéséhez, dúsításához nyújt segítséget, hanem ahhoz is, hogy a szállóigék köznyelvi használata minél pontosabban árnyalt, minél szabatosabb lehessen.
Az ismert nagy szállóigetárak között a Napjaink szállóigéi az első, amely külön fejezetben gyűjti össze a szocializmus nálunk járatos szárnyasszavait is.
A Napjaink szállóigéi - térben és időben rendkívül tág kiterjedésű és változatos minőségű matériájával, s az ehhez társuló filológiai, tárgytörténeti és anekdotikus utalások gazdagságával - a szállóigegyűjtemények korszerű, olvasmányos, de ugyanakkor tudományos igénnyel megalapozott típusát teremti meg. Olyan típust, amely a históriai, kultúrhistóriai töltésű szállóigék közlésén, származtatásán, összefüggésein túl, érzékeny megfigyeléssel, életismerettel teszi könnyebbé, vonzóbbá ezt az általában száraz, lexikális karakterűnek tartott műfajt.