Hazánk földje mindig hadak Útja volt. Szinte jelkép, hogy a magyarság legrégebbi nyelv emlékében, a tihanyi apátság 1055-ben kelt alapítólevelében ezt a szókapcsolatot találjuk: hodu utu, vagyis mai helyesírással hadiút, amely Fehér- várra vitt. Tatárok, törökök, osztrákok, oroszok járták az ország hadi Útjait, de mindenkor védelmező sereg támadt a betörő ellenre.

Ezekben a honvédő küzdelmekben alakultak ki a legjobb magyar katonahagyományok, majd az 1848/49-es szabadságharcban megszületett a magyar katona megtisztelő elnevezése: honvéd. A szerző könyvében azokra a helyekre viszi el az olvasót, ahol a magyar honvédség — százötven évvel ezelőtt — létrejött.

Pákozd és Isaszeg, Buda és Komárom várai, Bem tábornok erdélyi hadjáratának színterei, a kishegyesi utolsó győzelmes csata faluja, Szolnok és a felvidéki tavaszi hadjárat Útvonala… A könyv a történelmi emlékezés és a szociográfiai feltárás ötvözete, tisztelgés a honvédség hagyományai előtt.