Az egykori Csík vármegye Csík-, Gyergyó- és Kászonszékből jött létre a kiegyezés után. Mint annyi történelmi tájegységünk, a magyar anyanyelvűek lakta Csík is idegen uralom alá került a trianoni diktátum következtében. E vidék ma a romániai Hargita megye keleti része.
Csík vagy Csíkország a Hargita és a Keleti-Kárpátok magas bércei közé zárt medence. Csíkban ered a történelmi Magyarország két folyama, a Szőke Tiszánkba ömlő Maros és a történelmi Magyarországból kifutó „hűtlen" Olt is. A Maros Gyergyó vize, az Olt viszont a csíkiaké, itt növekszik patakból rakoncátlankodó, kamasz folyóvá.
Csíkország lakói az egykor szabad és rátarti székelyek, kik között nemigen volt se jobbágy, se nagyobbacska úrféle. A Szent Királyoktól kezdve a szabadságharc dicső napjaiig a határok őrizete volt e katonáskodó, „akaratos népség" hivatása. Orbán Balázs híres munkájában, A Székelyföld leírásában így ír e föld lakóiról: „ Csíkszék népe szép, erőteljes, szorgalmas és munkaszerető, s miként a székely általában, tanulékony, éles eszű és élénk felfogású, szóval bír mindazon tulajdonokkal, melyek a mesterségek űzésére szükségesek. A csíki tájbeszéd és hangsúlyozás annyira sajátságos, hogy az idegennek szokni kell hozzá, hogy mindent érthessen, de Csikban ... maradtak fenn nyelvünknek megbecsülhetetlen kincsei is, melyeket... tanulmányozásra eléggé nem ajánlhatunk."
Csíkban lelhetjük fel a dicső székely történelem számos emlékét is, mint például a karcfalvi vártemplomot, a madéfalvi emlékművet, a szeredai Mikóvárat, s nem utolsó sorban a somlyói ferences kolostort és kegytemplomot, a híres csíksomlyói búcsú helyszínét. E mesék szülőföldje ez a vidék. A könyv lapjait forgatva három falu mesevilágával ismerkedhet meg az olvasó, a felcsíki Csíkszentdomokoséval, az alcsíki Csíkszentkirályéval és Csíkmenaságéval. Míg e meséket olvassuk, távoli testvéreinkkel ismerkedünk, s mire az utolsó lap végére érünk, bizton a szívünkbe zárjuk mindannyiukat. S holnap tán föl is kerekedünk, hogy magunkhoz öleljük őket.