A magyar népdal hagyományosan egyszólamú zene, szemben sok más nép dalaival, ahol kettő vagy még több szólammal is találkozunk: például a németek, mongolok, szlávok,  grúzok, négerek esetében is. Mitől lesz népzene a népzene? Attól, hogy a szerzője, kitalálója ismeretlen, a dallamok megalkotója - a mi szokásaink szerint - zeneileg iskolázatlan személy, a dallamok népi alkotók szívéből, fejéből tudatos előkészítés nélkül, spontán születnek meg, dallam és szöveg egy időben születik, az élő dallamok leíratlanul, vagyis szájhagyomány útján terjednek, ezalatt állandóan változnak, de ez a változás, alakulás nem árt a dallamoknak, hanem ellenkezőleg, javukra válik, gazdagítja, szebbé, érdekesebbé teszi őket. (Ez azért történhetett így, mert a változásokat azok hajtják végre rajtuk, akik kitalálták: a "nép".) Ha egy népdal megszületik egy bizonyos dallamalkotási szokás szerint, tovább él azoknak az éneklő embereknek a körében, akik szintén hasonló dallamalkotási szokások közt élik életüket, s ha valaki megváltoztatja a dallamokat, akkor nem valami hozzá nem illő, zavaró módon teszi azt, hanem értékes, szép és mindenképpen a népdal ízéhez, hangulatához, stílusához és mondanivalójához illő módon. Őszintén, úgy, hogy a népdal eredeti gyönyörűsége megmarad, de valamivel gazdagítja az éneklő személy, ami őrá vagy tájára, vidékére jellemző. Erre a változtatásra minden népi énekesnek joga van. Sőt igényli is a népdal ezt. Ha a népdal nem változik, nem is él! Megmerevedik, s kérdés: meddig él még?... A népdal életformája a változás.

Tartalom