Autentikus magyar népzene

A sorozat első részének megjelenéséről szóló híradás a következő szavakkal indult: „Ahhoz, hogy egy értékes dallam eljusson mindenkihez hivatalosan kiadott hanghordozón vagy lejegyzett formában, igen hosszú utat kell végig járnia; a gyűjtés, feldolgozás, publikálás mindhárom lépcsőfokát. Az utolsó kettő a legnehezebb. Ez a két lépés a táncházmozgalom mai feladatai közül talán a legfontosabb, így lesz a helyszíni gyűjtésből mindenki számára hozzáférhető és használható közkincs – legyen az táncházi muzsikus vagy zenetudós –, amely hozzásegíthet minket a folklór folyamatának teljesebb megértéséhez.”

Azóta eltelt egy szűk esztendő és e néhány sor mit sem vesztett aktualitásából. E lemez megjelenésével a Magyar Citerás Antológia immár sorozattá terebélyesedik. Néhány gondolatot felidézünk az eredeti célkitűzések közül:
• hangzó mellékletként illeszkedjen az új, három kötetesre tervezett citerás tankönyvhöz;
• szolgáljon tananyagként a zene- és művészeti iskolák számára;
• a teljes Kárpát- medencét felölelő, eredeti citeramuzsikát tartalmazó válogatást adjon közre.

Emellett fontosnak tartjuk a megfelelő előadásmódot (tiszta hangolás, pontos játék, kettősfogás, tercelés mellőzése), a stílus értékelését (régi stílusú dallamok kiemelése, népies műdalok és nóták mellőzése), valamint a tájegységekre jellemző dallamanyag mellett eddig nem kiadott citerás dallamok, különleges, ritka vagy egyedi játéktechnikák bemutatását. Mindezt szakmai igényű forrásfeldolgozással igyekszünk megvalósítani.

Ezen célokat szem előtt tartva készült a második rész is, melyben a MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumának anyaga kiegészül több tájegység és megye dallamaival (Borsod megye, Hajdúság) és újabb kutatók gyűjtéseivel is (Dr. Várnai Ferenc, Bencze Lászlóné Dr. Mező Judit, Balogh Sándor). E lemez néhány különlegességgel is szolgál: Dr. Várnai Ferenc gyűjtése a dunántúli „kapkodós” játékmódot mutatja be és helyet kaptak a lemezen Kodály Zoltán 1916- ban készült – eddig nem publikált – nagyszalontai citerás felvételei is. A közel kilencven éve fonográfhengerre rögzített dallamok ezúttal rekonstruált formában is megszólalnak.

A kiadvány méltán számíthat nagy érdeklődésre, hiszen a citera országosan elterjedt és népszerű hangszer; egyre nagyobb az igény az új és ritkán hallható, értékes felvételek iránt. A sorozat dallamai egyfajta üzenetet hordoznak a 20. század utolsó évtizedeiből, amikor még nyomokban létezett az a paraszti kultúra, amely megőrizte egy mára már eltűntnek hitt világnak hangjait. Ezt a hagyatékot most azokra a fiatalokra bízzuk, akik bár sose találkozhattak e dallamok öreg előadóival, a lemez mégis lehetőséget teremt erre a „találkozásra”.

a szerkesztők

A DALLAMOK GYŰJTŐHELYEI, ELŐADÓI:

ALFÖLD
Hajdú–Bihar megye • Püspökladány – Boruzs András (1-5), Törő Gábor (3, 5) • Debrecen – Kanczel János (6-12), Túry Ferenc (6-9, 12) • Csökmő – Cs. Nagy Balázs (13-16) • Nagyszalonta – Bagosi Lajos (17-21) Szabolcs–Szatmár megye • Fábiánháza – Kovács Lajos (22-25) Jász–Nagykun–Szolnok megye • Kisújszállás – Tuka Zsigmond (26-33) • Jászkarajenő – Dávid László (34-35) Békés megye • Sarkad – Sajti Mihály (36) Csongrád megye • Szentes – id. Maczik Sándor (37-38) • Röszke – Magda Imre (39-44)

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
Borsod–Abaúj–Zemplén megye • Emőd – Mező Józsefné Bozsik Margit (45-55) Pest megye • Tura – Szaszkó József (56-58)

DÉL-DUNÁNTÚL
Baranya megye • Mohács – Balogh József 59–60) • Dunafalva – Dékány János (61-62), Koller József (63-66) • Szentlőrinc – „Kapkodós” citeraegyüttes (67), Takács József (68-69), Takács Józsefné (70-72) Somogy megye • Csurgó – Bogdán Imre, Bogdán Sándor (73-74)