1983 őszén, amikor először kezdtem a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete, azaz a KALOT múltja után kutatni, legtöbbször értetlen csodálkozással, rosszabb esetben gyanakvással fogadták kérdéseimet. Eltelt öt év, s 1988. június 2-án szerény hírveréssel KALOT-emlékkiállítás nyílt a budapesti Belvárosi templomban. A zsúfolásig megtelt épületben Paskai László bíboros, esztergomi érsek mondott köszöntő szavakat a deresedő hajú hallgatóság előtt. Néhány hónap múltán, 1988. november 24-én a KALOT-mozgalom jogutódjaként megalakult a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Népfőiskolai Szövetség, amit a Fővárosi Bíróság 1989. február 14-én kelt végzésével bejegyzett a társadalmi szervezetek nyilvántartásába. Egy év múlva már népfőiskolai tanfolyamok voltak Kállón, Mórott, Bordányban, Dányban, Klotildligeten, Hajdúdorogon és Szegeden. A KALOT valóban újraéledt.
A felsorolt események önmagukban is jelzik, hogy a katolikus egyház kereste, keresi közelmúltjának ma is vállalható hagyományait. Ugyanakkor az is feltűnő, hogy mennyire erősek a szálak, amelyek élő embereket kötnek össze e hajdani mozgalommal.