Megvilágosodás, lepelhullás. Így jellemezhetnénk talán leginkább ezt a tényfeltáró forrásművet. Mert nem befolyásolja álszent erkölcsösség vagy megbotránkozás, semmiféle tudatos hiedelem, legyen az bármennyire is bevett és általános a mai világban. Szerzője a nemiségtörténet elhivatott kutatója, aki a szerelem és a szeretkezés viharos indulatokat is kiváltó, görcsösen rejtegetett múltját tárja napvilágra.
Sokkoló nyíltságról van szó. Főleg, hogy erről itt a kurválkodást eszményítő ringyók megbélyegzése nélkül olvashatunk. Mert tudta-e a nyájas olvasó, hogy a középkor széles néptömegei nem is ismerték a nemi szégyenlősséget? Vagy hogy Illyés Gyula, és a dédszüleink még pucér utcagyerekként tanultak szeretkezni?
Az ő dédanyáik pedig örömmel feküdtek össze minden vendéggel? Hogy azok dédanyái a Hogy akarjátok? köszöntésre Angliában ez a How do you do? közösültek illemből bárkivel, akár a nyílt utcán is? Vagy hogy az egész násznéppel ünnepélyesen összeszűrte a levet sok menyasszony még a kuruc korban is, ősi és eredetileg világszerte gyakorolt szokás szerint? Hogy Árpád-kori eleink büszkén vésették koponyájukba a boldog asszony szent jelképét amint azt e szöveg alatt is láthatjuk, amelynek ősi nevét, a pinát ma már leírni se merjük? 
Kevesen fogják csuklás, fuldoklás nélkül olvasni e forráshivatkozásoktól hemzsegő, ún. szabad szájú munkát. Az Olvasó keresztje eldönteni, hogy meggyőzik-e meggyőzhetik-e? őt a szinte hihetetlen adatok, a leleplezett titkok. A legrosszabb esetben például, vehetné ezt egy elgondolkodtatást vagy csak szórakoztatást  is célzó kósza ötletek tudományos gondolatkísérletének, amelynek talán van valami az alapképletében. Tehát, ha más nem, tekinthetné ezt egy történelmi, embertani, élettani stb. alapokra építkező, elmélkedésre késztető ötletes művelődéstörténeti esszének. Még ha ezzel a tudósok és kutatók összes lehivatkozott adatát is egy csapásra lesöpörné az asztalról.
Minden esetre, a tárgyunkban sokszor tájékozatlan orvostörténészek, szexológusok, szexuálpszichológusok és más szakemberek számára is nemi fölvilágosítást adó, hiánypótló és igazságkereső kötet egy szívmelengető eszmélésben segíthet, miután egy sor lelki tehertől, évszázados gátlásoktól is fölszabadít minket! A hagyomány szerint itt bemutatkozó soroknak kellene következniük. Én azonban szakítok a bevett szokásokkal, és nem közlök az életrajzomból semmit azon kívül, hogy okleveles történész vagyok. Semmit.  Nincs az rendjén, hogy azt nézzük, mekkora tekintély a szerző, milyen a tudományos előmenetele, milyen címei vannak, milyen nemzetiségű, esetleg hogy néz ki, milyen korú, nemű stb. ahelyett, hogy mit állít és mi alapján. Mert, valljuk be, az emberek általában ezt teszik. Csak hogy ez ellen nekem minden porcikám tiltakozik. Szeretném, ha ezúttal mindenki annak alapján próbálna véleményt alkotni, amit olvas.