„A legkiválóbb és leghatalmasabb nagyúrnak, Anjou Jánosnak, Kalábria és Lotaringia hercegének, Pont márkijának”, az ő „szeretve tisztelt urának” ajánlja a „Franciahoni Szép Unokanővérek hölgyéről” és a „derék lovagról, Saintré uraságról” szóló könyvét Antoine de La Sale mester valamikor az 1460-as évek vége táján.

Az egykori apród és hadfi, az ifjú provence-i hercegek tanítója, a lovagi tudományok tudora fölött jócskán eljárt már az idő. Az újkor hajnalára, amikor tengeri messzeségekből Amerika partjai is fölsejlenek már, hovatovább mulatságosan fantasztikus szabálygyűjtemény, donkihótés melldüllesztés maradt csak a lovagi világból. Még szerencse, hogy ezt La Sale is pontosan érzi, tudja.

Ifjúkora lovagjainak üdvözülten mosolygó dicsérete roppantul gyanús, és mire becsukjuk a könyvet, fintorrá torzult az az ötszáz éves mosoly