Előzmények

A hadügyminiszter 1919. február 4-én megjelent rendelete hívta életre a „Magyar Katonai Térképészeti Csoport "-ot. Ebből fejlődött ki intézményünk - az MH Térképészeti Hivatal - elődje a többek között M. Kir. Katonai Térképészeti Intézet, w majd M. Kir. Állami Térképészeti Intézet néven működő, később, 1945 után Honvéd Térképészeti Intézet, HM Térképészeti Intézet, majd MN Térképészeti Intézet, s végül Magyar Honvédség Tóth Ágoston Térképészeti Intézet elnevezésű szervezet. A Magyar Honvédség Térképészeti Hivatal nagy elődök nyomdokain járva tette meg a máig vezető rögös utat. Elődeink, katonák és térképészek, tehetségük tudatában méltán vallották, hogy népünk rátermett fiai éppúgy képesek koruk tudományának elsajátítására és fejlesztésére, mint bárki más. A nemzet fennmaradásáért folytatott évszázados küzdelmek sokszor akadályozták a tudományok művelését, a méltó szerep betöltését. A török és a német-osztrák hadjáratok, a másfél évszázados török uralom megbénította a XV-XVI. században már bizonyíthatóan létezett és Lázár (Rosetus Secretarius) 1528-ban nyomtatott térképével tárgyszerűen is igazolható magyar térképészet.
Hazánkról a térképek ezután idegenben készültek és a végvári harcok idején (XVI-XVII. sz.) a felméréseket is idegenből jött mérnökök, hadiépítészek végezték. A török kiűzését követő évtizedekben a határvidék védelme, a helyreállítás, a közigazgatás megszervezése és a gazdaság fejlődése érdekében szükségszerűen fellendült a térképezés ügye, azonban nagyrészt olasz, francia, német mérnökök művelték. A XVIII. sz. közepétől, Mikoviny Sámuel működésétől, akit sokoldalú földmérőként, kartográfusként és nem utolsósorban hadimérnökként tartunk számon, számíthatjuk a fordulópontot a magyar földmérés történetében.