Nekem, az anyaországon túlról jött magyarnak, a mai napig nemzeti énekeink hallatán könnybe lábad a szemem. Egész életem zarándoklat, mely egyben múlthordozás, értékmentés, értékõrzés, de elsõsorban jövõteremtés is! Vándorlásom elsõdleges helyszíne az egykori Monarchia, ahol
szívesen barangolok térben és idõben, és ez nemcsak a táj, nemcsak a nemzet és a vele együtt élõ szomszédok megismerését szolgálja, de szolgálja az emberek lelki gyógyítását, vigasztalását, a belsõ béke meglelését, melyhez sok-sok alázatra van szükség. A zarándoklat kegyelmi állapot, és a körülötte élõ világ minden része a Teremtõt dicséri, hívja, szólítja. A zarándok földbe tapossa a sivár globalizációt, a médiák
diktálta testi-lelki megbetegedést kiváltó trendeket, ráébred arra, hogy az örökkön tetszelgõ, álvilágot gerjesztõ létforma csak egy ideig járható. Mindenkinek a maga szûk környezetében megadatik egy ösvény, egy út, melyen haladnia kell.