A szoba ékköve: a szőnyeg

A lekberendezés pontosan egy olyan témakör, amelyben mindenki megtalálja a szívéhez legközelebb álló irányzatot. Ki a modern stílust kedveli, ki az autentikusabb vonalat és olyan is akad, aki szabadon keveri a stílusokat.

Megfigyelted már, hogy akármilyen épületben is jársz, országtól, várostól, funkciótól függetlenül, van pár bútor és kiegészítő, ami mindenhol megtalálja a helyét? Mert bizony van pár univerzális lakberendezési cikk, amit a világ minden táján egyaránt használnak és szeretnek. Ezek közül talán a legkézenfekvőbbel foglalkozunk a cikkben, a szoba ékkövével, a szőnyeggel.

Elsőre furán hangzik, de a szőnyeget lehet szeretni és utálni. Szeretni azért, mert csodálatosan mutat, mert jó mezítláb beletúrni a lábujjainkkal vagy, mert családi ereklyeként minden nap emlékeztet minket a hagyományainkra, hitvallásunkra. De bizony utálni is lehet őket, mert takarítást igényelnek, a felpöndörödött sarkokban eleshetünk, és ha designban megfelelőt keresünk még a pénztárcánkba is kell nyúlnunk.

A pozitív és negatív megítélés kérdéskörének kielemzése után hozzáállástól függetlenül ugyanoda jutunk: ha tetszik, ha nem szőnyegre szükségünk van.

De mi lapul a szigorú számítások mögött? Egy igazi évszádos csoda, ami egy szobát, A SZOBÁVÁ tesz. Egy olyan lakberendezési cikkről beszélünk, amelyben mesterek munkája, a technológia fejlődése és az individualista design keveredik és ölt testet úgy, hogy az nincs helyhez kötve, bármikor áthelyezhetjük, és új megvilágításból csodálkozhatunk rá szépségére.

A fentebb említettekből fakadóan persze nem minden szőnyeg nyújt olyan impozáns vizuális élményt, mint mondjuk ezek a perzsaszőnyegek, de ettől még nem lesz egy szőnyeg kategorikusan rossz dolog, csupán kevésbé attraktív, de annál hasznosabb.

Ha csak arra gondolunk, hogy a szőnyegek már az ókori Egyiptom korában is mindennapi használatban voltak, valószínűleg egyetérthetünk abban, hogy az azóta is töretlen gyakorlati sikernek örvendő kárpitok hasznossága nem megkérdőjelezhető, említsük csak a lábtörlőket vagy a fürdőszoba szőnyegeket.

Tehát nem elég, hogy egy kifejezetten hasznos és általában szép tárgyról beszélünk, de még van egy érdekes érzelem hordozó képessége is, mint minden tárgynak. Ha ránézünk egy szőnyegre, korától, állagától és mintázatától függetlenül eszünkbe jutnak róla emlékek, amiktől többnek érezzük őket, mint puszta tárgyak.

Ha szentimentális kedvében kapják el az embert még azt is mondhatja, hogy „lelkük van”, hiszen a mindennapjaink részévé váltak, körül vesznek minket és emlékeztetnek minket az át társasozott éjszakákra, a családi ebéd vicceire, a tegnapi film tanulságára (amit a vörösborfolt láttán kissé átértékelhetünk magunkban) vagy könyvek és munkák felett görnyedve töltött órák utáni hátfájásra.

Keserédes érzelmek és emlékek keverednek bennünk, ha rájuk pillantunk, de ettől válhatnak olyan igazivá és kézzel foghatóvá. Ettől lesz egy iparművészeti alkotásból a kedvenc darabunk és ettől válik egy tárgy a szoba ékkövévé.