Olyan emberekről szól, akik méltóak szeretnének lenni azokhoz az elődökhöz, akiknek fizikai és lelki erejét a megpróbáltatásokkal teljes évszázadok sem tudták felemészteni. A hajdani halászfaluból kinőtt, majd a Tisza áradásai miatt a medertől távolabbra telepített helységet nagy gazdasági, néprajzi és kulturális tájhazák veszik körül.

Tiszanána se nem kun, se nem jász, se nem matyó közössége mégis ezektől külön utakon járva gyarapította örökségét. Ennek az erőnek állított emlékjelet Makai János már 2011-ben, az általa szerkesztett, Tiszanána évszázadai című tudományos-ismeretterjesztő falutörténettel. Műve adott újszerű ösztönzést Gulyás Imre régóta tervezett faluportré megalkotásához is.

A könyvben családi gazdálkodók, értelmiségiek, közmunkások és más lakosok tesznek tanúságot a falujuk iránt érzett szeretetükről, s adnak hangot a nyomasztó demográfiai hanyatlás, az elvándorlás, a munkanélküliség miatti aggodalmuknak. A műben feltárul a cigányság sorsa is, s láthatóvá válnak a társadalmi felemelkedés megragadható lehetőségei.

Az itt élők vagy innen elszármazottak számos múltbeli és mai élményének felelevenítése mellett a tiszanánaiak szép beszédének már ismert vonásait a szerzőnek a zárt ë hanggal kapcsolatos megfigyelései teszik gazdagabbá.