A régi időkben minden ember együtt élt a természet éves körforgásával, és így természetes módon tudott a világ szellemi eredetéről. ennek a tudásnak veszendőbe kellett mennie, hogy az ember elnyerhesse individuális szabadságát. Ma azonban ismét vissza kell szereznünk, mégpedig a szabad, teljes mértékben kibontakozott ember személyiségének megfelelő, tudatos, tiszta lelkiállapotban. Csak az év körforgásának szellemi lényével való ilyen egyesülés hozhat bennünket közelebb kozmoszunk központi lényéhez, aki a Golgotai Misztérium óta a világ szellemi ősalapjaiból származó erők teljes gazdagságát képviseli a Földön, és aki jelenleg az éteriségben nyilatkozik meg.

Ebben az összefüggésben megkérdezték egyszer Rudolf Steinert, hogyan készülhetnek fel a lelkek leghatékonyabban az éteri Krisztus átélésére. Ezt válaszolta: Úgy, hogy meditatív módon együtt élnek az év körforgásával, úgy, hogy meditatív módon átveszik ritmusait. Mert az évszakok misztériumait a természet ajándékaként kapja a meditáló ember, aki Krisztus szféráját keresi. A Krisztus- vagy Fiú-szférával az év ritmusában történő ilyen egyesülésre Rudolf Steiner egyik előadásában a következő szavakkal is utal: »[…] úgy, hogy az ember az év folyamán valóban átél egy olyan ritmust, amely magának az év ritmusának képmása, és amelyben egyesül a Fiú világával.« Valamivel később ugyanebben az előadásban ezt mondja: »És így azt fogjuk találni, hogy szoros kapcsolatban azzal, ami az év folyásában úgy él, mint az emberben a lélegzetvétel, él valami szellemi, ami az emberi lélekhez tartozik, ami az emberi lélek maga; hogy az év körforgásának titkaihoz hozzátartozik a Golgotai Misztériumon átment Krisztus-lény.«”