Az 1859-es katonai vereség után a meggyengült Habsburg hatalomnak fokozódó belpolitikai nehézségekkel kellett szembenéznie.
Gustav Georgen döblingi elmegyógyintézetben egy öregember várta izgatottan a nagypolitika eseményeit. A vesztett háborút követően időszerűnek látta, hogy jogfosztott nemzete érdekében ismét fölemelje szavát s cselekedjék. Július 22-én a birodalmi külügyminisztert fogadta lakosztályában, majd az ősz folyamán egyre nagyobb hatósugarú röpirat- és sajtókampányba kezdett - ehhez keresett és talált szövetségeseket.
Magas rangú politikusok, miniszterek, a rendőrhatóság alkalmazottai már 1858 novembere óta figyelemmel kísérték a döblingi tébolyda lakójának politikai tevékenységét. Egy levéllel hívta föl magára a figyelmet, melyben azzal fenyegette meg a Magyar Tudós Társaság igazgatótanácsát, hogy amennyiben belenyugszik abba, hogy a magyar Akadémia nyelve német legyen - megvonja alapítói támogatását. Levele számtalan másolatban terjedt el Magyarországon.