Brautigan irigylendően derűs regényeket ír. Látszólag. Mert éppen az ábrázolás, a nézőpont gyermeki optimizmusa, a hangvétel önfeledt humora leplezi le az igazi szándékot: a lázadást a személyiséget megrontó környezet ellen, amelyet rafináltan, rejtve-közvetve meg is jelenít. Mintha azt mondaná: túl lehet élni az állandó fenyegetettséget, sőt megalázni is lehet, éppen azzal, ami a legjobban sérti: ha úgy teszünk, mintha nem is létezne.