Napjainkban a futurológusok már a második évezred körvonalait kutatják. A jövő tengernyi megoldatlan kérdést hordoz. Ezek közül legsürgetőbben az emberiség élelmiszer-ellátásának gondja jelentkezik. E kérdés egyre kevésbé szorítható országhatárok közé, megoldása egyre inkább az emberiség egyetemleges feladata lesz. A XX.

század utolsó negyedének Homo sapiense nem tűrheti sokáig, hogy az emberek százezrei-milliói haljanak éhen, bármilyen a bőrük színe, bármely társadalmi rendhez vagy valláshoz tartozónak vallják is magukat. Emberiség...

egyetemes érdek...! Hogyan valósítható meg mindez, ha nemcsak oly sokféleképpen gondolkozunk, de ráadásul még oly sok nyelvet beszélünk is! Racionális élelmiszer-világgazdaság csak akkor valósulhat meg, ha mi

• akik ezen munkálkodunk
• egymást nemcsak a szó átvitt, hanem valódi értelmében is megértjük. Ettől már csak egy lépés, hogy kimondjuk: korszerű élelmiszer-gazdaság nyelvismeret nélkül elképzelhetetlen. Következésképpen az élelmiszer-gazdaság fejlesztésére hivatott kutatóhelyeknek, felsőoktatási intézményeknek megtisztelő feladatuk, hogy a szakszókinccsel bővített idegen nyelvek tanulásának és tanításának műhelyeivé váljanak.