A szobapincér A modernkori nyugati úri osztály és a hazai cselédség metszéspontja – áhított luxusba csomagolva – Budapesten, egy feddhetetlen hírű, ötcsillagos szállodában. Napjaink Magyarországának lényegében ismeretlen munkahelyi szegletébe kapunk meghívást egy kőkemény kelet-európai történettel, a rendszerváltás veszteseiről. A regényben csak a nevek fiktívek, mindenki a maga kijózanító igazában jelenik meg. Egy budapesti luxusszálloda küszöbén állunk. Kíváncsiskodva lesünk be a Ház küszöbén, lenyűgözve figyeljük a főúri pompát. Tovább időzve azonban elborzadva követjük az újkori munkásosztály megdöbbentő hétköznapjait a szálloda falain belül. Hirtelenjében fájdalmassá lesz a tónus, megváltozik a hangnem, és pillanatok alatt arra eszmélünk, hogy már magunk is az egymás torkát átharapó személyzet bőrébe bújva vívjuk fájdalmas csatáinkat: a kollégáinkkal, a nyugati hatalmasságokkal és a vendégeinkkel szemben. De valójában mi történik a csillogó felszín alatt? Kik és miként működtetik ezt a korántsem makulátlan gépezetet, amelyet bár vendéglátásnak hívunk, voltaképpen teljesen más a fő mozgatórugója. A történet főhőse Giorgio, a negyvenes éveit taposó, munkájába belefáradt szobapincér. Körülötte sorra tűnnek fel a közvetlen munkatársai: a tolvaj felszolgálók, a cselédsorba taszított szobalányok, a homofób, antiszemita szakácsok, a hazai munkaerőt mélyen lenéző nyugati management, és a hotel vonzáskörének járulékos elemei: a prostituáltak és futtatóik. Ebben az ízig-vérig jellegzetes, balkáni viszonyokat megidéző környezetben követhetjük nyomon Giorgio egy évének a történetét, s mire az utolsó lapra érünk, nemcsak a főhősről fogunk radikálisan mást gondolni, de a luxusnak gondolt ötcsillagos szállodák illúzióromboló, hamis világáról is.