Érés / fogyasztási idő: Július második fele (középidő) Termékenyülés: öntermékeny, jó pollenadó Termőképesség: jó teremőképességű, korán termőre fordul Felhasználás: lének, nyersen fogyasztásra, befőtt, lekvár készítésre Ajánlott termőtáj: országszerte, nem igényes Ellenállóképesség: Moníliára és sharka vírusra közepesen fogékony További nevei: Magyar legjobb, Kecskeméti kajszi, Korai magyar, Kőrösi kajszi Származása: ismeretlen, feltehetően magyar származású fajtakör, amely elsősorban a Duna-Tisza közén terjedt el, de az egész országban megtalálható. Hazai elterjedése: áru-gyümölcsösökben 45, 4%, üzemi gyümölcsösökben 43, 8% Érési ideje: július második és harmadik harmadában érik, szedését rendszerint július első hetében meg lehet kezdeni. Termőképessége: általában rendszeresen és bőven terem. Korán termőre fordul, nagy terméshozamokra képes. Termékenyülése: kifogástalanul termékenyül, öntermékenyülő. Gyümölcse: nagy vagy középnagy, széles, tompán kúp alakú. Színe világos-, majd narancs-sárga, vérpiros fedőszínnel mosott. Kocsánya középhosszú, vastag barnás bordó-piros színű. Húsa narancssárga, félkemény, magvaváló, kissé rostos, lédús. Íze közepesen édes, gyengén savas, jellegzetes zamattal. Jól szállítható. Hajtásrendszere: levele középnagy, széles tojásdad alakú. Vesszeje középerős, zömök, vastag, barnás színű, amelyen sötétbordó bemosás van. koronája nagy, széthajló, csüngő ágú, nyomott félgömb alakú. Ellenállóképessége: a téli és a késő tavaszi fagyok iránt érzékenyebb, mint a Borsi-féle rózsa fajta. Termőhely igénye: nem igényes fajta, legjobban a középkötött vályogon és a kötött altalajú homokon fejlődik. Gazdasági értéke: a Borsi féle kései rózsa fajta mellett a legértékesebb kajszifajtánk, amely friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra és export célokra egyaránt a legjobban felhasználható. Nagymértékű további telepítése az áru-gyümölcsösökben és házikertekben is indokolt. Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.